Kancsalság, strabismus

A strabismus az újszülöttek körülbelül öt százalékánál figyelhető meg. Hátterében az alábbi okok szoktak állni:

• Különféle agyi károsodások,
• Neurológiai kórképek (myopathiák),
• Fejet ért ütés, trauma,
• Fertőző gyermekbetegségek,
• A szem organikus károsodásai,
• Stroke,
• Cukorbetegség,
• Veleszületett szürkehályog.

A kancsalság legfontosabb tünetei a szemek hibás állása és a kettős látás. Ezen utóbbi tünetet a felnőttek észreveszik, de egy kisgyermek nem. Hanem megtanulja kizárni a második, zavaró képet, és lényegében csak az egyik szemét használja.

Ezen túl más tünetek is jelentkeznek. Ilyen a szemfáradtság, a koordinálatlan szemmozgások, a rosszullét, szédülés, a fényérzékenység, a mélységélesség zavara.

A bénulásos kancsalság a motoros rendszer (szemmozgató izmok) károsodásának következménye. A két szem tengelye által bezárt szög, a kancsalsági szög változó, és bármely életkorban kialakulhat.

Ha a szenzoros funkció (látási funkció) alkalmazkodik a kancsalsághoz, magyarán az agy megtanulja kizárni a zavaró második képet, kísérő kancsalságról beszélünk. Ilyenkor a használatban lévő szem a fixáló szem, a másik szem a kancsalító szem. A kísérő kancsalság a strabismus leggyakoribb típusa, az esetek 95%-át ez teszi ki. Általában kisgyerekeknél alakul ki. Ami azért problematikus, mert ők nem tudják felmérni a problémát, és fennáll az esélye annak, hogy a kancsalító szemet nem használják. Ez a tompalátó szem így lényegében nem tanul meg látni.

A szemek állása alapján beszélhetünk esotropiáról, ahol is az egyik szem befelé fordul. Ez a gyakoribb. Illetve előfordul még az exotrópia, ahol pedig kifelé áll az egyik szem. A hipertrópiánál felfelé néz a kancsalító szem, a hipotrópia esetén pedig lefelé.

A legtöbb eset kisgyermekeknél fordul elő. Az alábbi módokon lehet feltérképezni a helyzetet:

• Váltott eltakarás. Az egyik szemet eltakarjuk, és megfigyeljük, hogy az eltakarás megszüntetése után a szem végez-e úgynevezett beállító mozgást. Majd a másik szemmel is elvégezzük. Ha a szabadon hagyott szem nem mozdul el, és a gyermek nem mutatja diszkomfort jeleit, akkor valószínűleg nem áll fenn tompalátás.
• Ha két és fél évesnél idősebb a gyerek, megkérjük, hogy nézzen egy távoli pontra. A korábbi esethez hasonlóan itt is eltakarjuk az egyik szemet. A másik szemet pedig megfigyeljük. Ha beállító mozgást végez, akkor ez a kancsalító szem.
• A rejtett kancsalság vizsgálatát a váltott eltakarás módszerével végezzük.
• Megkérjük a beteget, hogy kövesse a kilenc fő nézési irányba mozgatott ujjunkat. Ezzel a károsodott szemmozgatóizmokat lehet feltérképezni.