FÉNYTÖRÉSI HIBA
A szem fénytörési hibái a szem optikai rendszerének kismértékű eltéréséből adódnak, aminek következtében nem az éles látás helyén, vagyis a retinán jelenik meg a kép.
Amit tapasztalhatunk: Nem látunk jól, vagy nem elég élesen, esetleg fiatal korunk ellenére is hamar elfárad a szemünk közelre nézéskor.
MYOPIA
Azt a szemet, amely a végtelenből érkező párhuzamos sugarakat a retina előtt egyesíti képponttá, myopiás szemnek nevezzük.
Amit tapasztalhatunk: Rosszabbul látunk távolra, mint közelre. Ezt nevezzük rövidlátásnak. A rövidlátók mindent közelről néznek meg, szinte “belebújnak” a dolgokba. Kisfokú rövidlátás esetén csak távolra nem látnak jól, közelre viszont még idősebb korban is tökéletesen látnak
szemüveg nélkül is.
Hypermetropia
Azt a szemet, amely a végtelenből érkező párhuzamos fénysugarakat a retina mögött egyesítené képponttá, hypermetrópiás szemnek nevezzük.
Amit tapasztalunk: Távolra jobban látunk, mint közelre. Ezt nevezzük távollátásnak. A kisfokú távollátást fiatalkorban nehéz felismerni. Ilyenkor úgy tűnik, hogy távolra jól látunk, nincs panaszunk, de a nap végére, vagy ha sokat kell közelre néznünk, egy idő után elfárad a szemünk, megfájdul a fejünk, a fiatal kor ellenére is. Ez azért van, mert a szemlencse felhasználja a távoli éleslátáshoz azt a gömbölyödő képességét, ami ahhoz kellene, hogy közelre is jól lásson, így közelre már nem tud eleget gömbölyödni (alkalmazkodni) és rosszul lát, elfárad. Így, ha kiiktatnánk a szemlencse alkalmazkodóképességét, akkor sem távolra, sem közelre nem látnánk jól.
Asztigmiák
Ha a szaruhártya és/vagy szemlencse felszíne eltér a szabályostól, akkor asztigmiáról beszélünk.
Ilyenkor a szemben a pontról nem pontszerű kép keletkezik, hanem vonal. Ennek következtében a látott kép - ami sok pontból áll - nem lesz éles. Az asztigmia lehet önálló fénytörési hiba, de társulhat rövidlátással vagy távollátással is.
Amit tapasztalhatunk: A legjellemzőbb tünet az, hogy nem elég kontúros a kép, amit látunk. Tévesztjük a számokat vagy a betűket, pl.: 3 – 8; 6 – 9 vagy e – c; K –R
Sokszor az asztigmiát tévesen rejtett kancsalságnak nevezik, pedig ez nem az!
Presbyopia vagy öregszeműség
Ez egy természetes folyamat, ami az életkor előrehaladtával minden embernél bekövetkezik, 40-45 éves kor körül. Az emberi szem a szervezetnek az a része, mely az életkor előrehaladtával a leghamarabb veszíti el azokat a tulajdonságait, melyekkel fiatalkorban rendelkezik. Nevezhetjük ezt a folyamatot a szem öregedésének.
A szemlencse az életkor előrehaladtával fokozatosan veszít a közelnézéshez szükséges alkalmazkodóképességéből, amit olvasószemüveggel lehet pótolni. A presbyopia mindenkit érint, legyen az myop, hypermetrop vagy helyes fénytörésű, azaz emetrop.
Amit tapasztalhatunk: A legfeltűnőbb jele, hogy azokra a közeli távolságokra, ahova korábban jól láttunk, most egyre rosszabbul látunk. Az olvasnivalót távolabbra kell tartani, vagy fel kell nagyítani a monitoron vagy az okostelefonon a szöveget és képeket.
